Amikor a cikkemnek ezt a címet adtam sokáig gondolkodtam, vajon nem túlzás-e ez a jelző? Rövid töprengés után rájöttem, egy olyan egyedülálló természeti képződmény, mely Európában, de talán a világon is egyedüli, megérdemli ezt a megtisztelő jelzőt.
EGY KIS TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS
A helyszín: A tó a Balaton DNy végénél, az É-D-i irányba elnyúló dombhát Ny-i völgyében található. A tavat környező vidéket az erősen töréses hegyszerkezet jellemzi, és feltehetőleg É-D, ill. ÉNY-DK irányú törésvonalak mellett alakult ki. A törésvonalak mentén a triászkorú rétegek lépcsőzetesen süllyedtek le. A 38 m-nél mélyebb forrástölcsér pannonkorú agyagon és homokkövön, ez pedig triászkorú fődolomiton fekszik.
A forráskráter úgy keletkezett, hogy a fent említett törésvonalak mentén túlnyomuló hévíz a tőzeg-réteg alatti agyag és homokkő rétegek közé hatolt, és a hidegebb karsztvízzel keveredett, a melegvíz a laza kőzetben kivájta a kb. 70 x 90 m átmérőjű forrástölcsért.
A tó már a római korban ismert volt, fürdőkultúra zajlott a tavon. Erre utalnak azok a különböző római kori leletek, melyeket a kutatások, tisztítások során a víz alatt találtunk: római pénzérmék, cserépedény töredékek, járólap maradványok és egy oltárkő maradvány, melynek felirat maradványából kiolvasható "JUPITER ISTEN" dicsőítése. (Az oltárkő a hévízi fedett fürdő csarnokában megtekinthető.) Az első írásos emléket Hévízről egy megsárgult pergamen őrzi az 1328-as esztendőből. Az elnevezés HÉUUYZ. A tóról készült legrégibb térkép 1796-as évből származik, tehát 230 éves, a tó alakja eltér a mai alaktól.
Az első HIRVERŐ FÜZET Dr. Babotsay József (1795) fürdőorvos nevéhez fűződik. A füzet némi balneológiai-hidroterápiát tartalmaz.
A tó 1795 évben gróf Festetich György tulajdonába kerül. Az első FEREDŐHÁZAT 1795-ben építette a déli kifolyócsatornához. 1857-ben gróf Festetich megszerezte a szentandrási parasztoktól és a veszprémi püspöktől a tó nyugati, lakás partoldalát is. Rövid időn belül ezen a lankás területen megépülnek az első gyógy-panziók, vendégfogadók, lerakták az alapjait a mai hévízi arculatnak.
A tófürdő épületei 1864 és 1869 között Hencz Antal keszthelyi építész nevével fémjelzetten kerültek megépítésre. A fürdőépületek elhelyezése céljából a tó több száz pontján mélységi méréseket végeztek. A részletes felmérés eredményeképpen kirajzolódott a tó vízalatti fekvése. Az elkészült térképen részletesen vázolja a kráter formáját, s a legnagyobb mélységet 43 m-ben adta meg. Jordán Károly 1907. augusztus havában újabb méréseket végzett a tó több száz pontján. A fenékről, mintavevő készülék segítéségével mintákat vett. E tevékenységük során különös esemény zavarta meg munkájukat. Jordán Károly erről így írt:
"Mintavevő készülékünk egy alkalommal a fal alá került, s kötele a felhúzásnál közvetlenül a fenék felett elszakadt. A fal alján tehát horizontális, vagy kevéssé hajlott irányú üreg lehet, valószínűleg ezen át ömlik a víz a tóba, amit különben a tölcsér alakulat is megerősít."
(Jordán Károly által elvesztett mintavevő szerkezetet az 1980-as években a kráter, illetve a forrásbarlang bejáratának tisztítása során megtaláltuk.)
A fürdő bérlőket továbbra is foglalkoztatta a víz fakadási helye, ezért id. Lóczi Lajos felkérésére búvárral próbálták megoldani a kérdést. Megkeresték a fiumei magyar királyi természeti hatóságot, hogy vizsgálat céljából küldjenek búvárokat és búvár felszerelést. Így 1908. január 25-én búvár vizsgálta meg a kráter meredek falát. A sisakos Rouquayrol - Denayrouze nehézbúvár felszerelésben a búvár nem tudott 22 m-nél mélyebbre merülni. A kísérletet 1908. november 8-án megismételték, 12-18 m mélységig jutottak le.
"Megállapították" 12 m-es mélységben a függőleges fal repedéseiből erős vízáramlást észleltek. Ezzel a téves megállapítással zárták le a vizsgálatot, és 1952-ig nem is foglalkoztak a "vízalatti világgal".
1953. április 6-a és 14-e között az Országos Balneológiai Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztálya vizsgálatokat szervezett a hévízi tó és kráterének kutatására. A kutatás irányítója Cziráki József az ORFI balneológusa volt. A vízalatti kutatásra, munkálatokra a Közúti Hífenntartó Vállalat búvárcsoportja kapott megbízást. A búvárcsoport vezetője Ugray Károly, búvárok: Kiss Gyula búvármester és Polcz István búvárok voltak. A merüléseket Dräger típusú sisakos nehézbúvár felszerelésben hajtották végre. A búvárok 22 alkalommal hajtottak végre merülést, melynek során több alkalommal elérték a kráter 2-2,5 m átmérőjű talppontját. A talpponton vízfeltörést nem tapasztaltak. A vizsgálatokat azzal zárták - "A búváros vizsgálatokkal a termálvíz eredetét, fakadási pontját eldönteni nem lehet" -. Annyit megtudtunk, hogy a forrásvíz nem a fenékről tör fel, hanem a kráter függőleges oldalfalán levő hasadékokból, repedésekből áramlik. A tó így továbbra is megőrizte titkát.
Magyarországon a könnyűbúvárkodás kezdete 1958-ra tehető. A könnyűbúvárok egy merülés alkalmával eljutottak Hévízre is. Nem kutatás, nem feltárás jelleggel, rendszertelenül hajtottak végre merüléseket a tóban. Egy ilyen merülés alkalmával 1958. december 14-én a búvárok Wunder László vezetésével, Básta Rezső és Borsodi Ferenc 36 m-es mélységig jutottak le, ennek során a kráter alján megtalálták a víz fakadási helyét.
Az 1970-es években a tónál vízhozam csökkenést tapasztaltak. A Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság felkérésére és megbízása alapján az OVH Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet búvárcsoportja kapta a megbízást, ill. a feladatot egy vízhozam-mérő beépítésére. A munkálatokat 1972. február 7-11. között, valamint 1972. február 28-tól március 31-ig Kovács György búvármester és Plózer István végezték. A jelzett időben 56 alkalommal merültek és 120 órát töltöttek a víz alatt. A munkálatok kezdetekor fényképfelvételeket készítettek az eredeti állapotról 38 m mélységben. Az eredeti állapotot, valamint az elért eredményeket videó felvételeken is megörökítették. Vizsgálatokat végeztek, melynek során megállapították: a függőleges fal aljából, egy aláhajlás alatt 38 m mélységből kristálytiszta 38,8°C-os víz fakad. A feltörő víz útját kb. 3-4 m3 fa, kőtörmelék és kulturszemét akadályozza. A szakemberek döntése alapján a törmeléket eltávolították. Március 16-án lemerülve azt tapasztalták, hogy a kitermelt fatörmelék iszap helyére újabbak csúsztak le. A vízfeltörés baloldalán határozott keresztmetszet alakult ki. "Egymást segítve bepréselődtünk a törmelékek között a kitágult forrásnyílásba és meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a víz egy megközelítőleg vízszintes barlangjáratból lép ki. Bevilágítva a járatba, a lámpák fénye sehonnan sem verődött vissza, elnyelte a fényt a nagy víztömeg, ez sejtetni engedte, hogy valami van tovább. (1972. 03. 16. 14 ó 30') A törmelékkel eltorlaszolt nyílás szélessége kb. 2-3 m, magassága 0,6-0,8 m volt. A folyosó lámpáink fénye mellett kb. 10-15 m hosszúságig látszott, de a járat mennyezete megemelkedett, és a folyosó vége a sötétben tűnt el." Innen ismert, hogy 38 m-es mélységgel nincs vége a tó legalsó pontjának, tovább is van valami, de mi?
Az ismétlődő iszap-lecsúszások miatt a szakemberek veszélyesnek minősítették a további feltárást, és leállították a ISMERETLEN további kutatását.
Az AMPHORA KSC közreműködésével 1975-ben kezdődött a forrásrendszer tervszerű, tudományos feltárása Böcker Tivadar szakmai irányításával, melyet a VITUKI megbízásából végeztek a búvárok. Ekkor jutottak be először a búvárok az úgynevezett forrásterembe. Plózer István - 1977. 10. 30., Ember Sándor, Kovács György, Szilágyi Károly, Nagy János, Köves Béla. A vízhozam csökkenésének megállapítására -a bauxitbánya-kár terhére - nagyarányú munkák indultak be. A munkálatok kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 1989-ig tartottak. Ez alatt az idő alatt az AMPHORA 10-12 főállású búvára dolgozott a vízhozam csökkenés megállapításán. A végleges megoldást egy bölcs döntés hozta meg a hévízi tó számára 1991-ben, a vízhozam csökkenést kiváltó okot, a bauxitbányát véglegesen bezárták. Az azóta eltelt időszak alatt a vízhozam mintegy 30 %-kal növekedett.
A hévízi tó neve ismerősen cseng a hazai, és a külföldi búvárok körében is, kevesen tudják mit is rejt valójában a tó mélye, mely oly sokáig rejtegette, őrizte titkát.
A tó felülete 47.500 m2, tengerszint felett 109,5 m (Afm) magasságban fekszik. A tó átlag-mélysége 2-5 m között változik, az izobat vonalak felrajzolása után a mélységi adatok a következők:
Mélységek a tó teljes felületéhez viszonyítva
Mélység % arány
1 m 60,5 %
2 m 14,3 %
5 m 9,6 %
10 m 6,1 %
15 m 4,7 %
20 m 2,6 %
25 m 1,3 %
30 m 0,5 %
38 m 0,4 %
A fenéken finom barna tőzegiszap és tőzegkorpa található, melynek vastagsága a néhány cm-től a több méter vastagságig terjed. A melegforrásoknak köszönhetően, melyek a tavat táplálják (vízhozam 1953. évben 724 l/mp, 62,6 millió liter/nap; 1988-89. évben 280-300 l/mp, 24,19 millió l/nap; 1999. évben 430 l/mp, 37,15 millió l/nap) a tó ún. nyílt vízi része a leghidegebb téli időszakban sem hül le 24-25°C alá. A vízminőség látás szempontjából a korábbi évtizedekben (630 l/mp vízhozam mellett) stabilan 5-7 m volt. Mára ez annyiban változott, hogy kétféle vízminőség figyelhető meg. Egy tiszta periódus, amikor a látás eléri az 5-7 m-t, máskor egy opálos periódus váltja fel, amikor a látás lecsökken 1-1,5 m-re. Északi irányban egy aszimmetrikus féltölcsér alakú kráter található, D-i oldalán K-Ny-i irányban egy függőleges sziklafallal, melynek kráter pereme 9 m mélységben kezdődik. A 9 m-es mélységben a kráterperem átmérője 70-90 m. A D-i oldal függőleges kráterfala
- 36 m-es szintig közel függőleges, anyaga a felső rétegben pannonmárga, - 30 m-nél található a kőzetváltás, ahol a pannonmárgát felváltja a homokkő. A - 36 m-es mélység után a kráterfal egy aláhajlással folytatódik egészen - 38 m mélységig. Ezután kezdődik a forrásbarlang folyosója, majd a forrásbarlang. A folyosóval, illetve a forrásbarlanggal szemben É-i irányban egy közel 30°-os iszaplejtő található egészen a felszínig. Ez a tó ún. nyíltvízi része.
Tekintsünk be a folyosóba és a forrásbarlangba.
A 38 m-es szinten, a folyosó kezdetén egy vörösfenyőből készült védőfal van beépítve, egy 60 x 90 cm-es bejárati nyílással. Ennek a védőfalnak a szerepe az, hogy a vele szemben lévő iszaplejtőről lecsúszó laza iszaptörmeléket ne engedje becsúszni a forrásfolyosóba és a forrásbarlangba. A forrásfolyosó 3,5 m hosszú, a forrásbarlang felőli szintje eléri a 41 m-t. Itt egy fémből készült tömített fal van beépítve, szintén 60 x 90 cm-es nyílással, a fal ún. mérőperem, az egyes források és a kilépő vízmennyiség folyamatos kontroll alatt van.
Ez után kezdődik az igazi csoda, a forrásbarlang hévizes gömbfülkéje. A gömbfülke átmérője 16 m. A folyosóban és a forrásbarlangban a víz stabilan kristálytiszta, a látás eléri a 16 m-t, mely édesvízi viszonylatban páratlan.
A forrásbarlangot középen kettéosztja egy ún. iszapnyereg. A kettéosztott barlangrész baloldala a hidegoldali része, mely onnan kapta a nevét, hogy felfedezéskor egy 17,2°C-os karsztforrás működött, ez a jelenség amikor a hideg és a melegvíz keveredett, pazar látványt nyújtott. A forrásbarlang jobboldai része a melegoldali rész, ahol a fal tövéből 10 különböző hasadékból különböző hőmérsékletű vizek fakadnak. Jelenleg a leghidegebb 23,4°C, a legmelegebb 41,8°C. Innen a kevert víznek a hőmérséklete - mely kilép a forrásbarlangból és a tavat táplálja - 38,5°C, mennyisége 430 l/mp.
A víz összetétele mg/l
Na + 37,7 mg
K + 5,00
NH4 + -
Ca ++ 58
Fe3 + 2,7 (bizonytalan)
Mn3 + -
No3 - -
No2 - -
Cl - 32,4
Br - -
J - 0,004
F - 0,7
SO2 4 64,8
HCo-3 366
OH - -
Co2 - -
S2 - -
----------------------------------------
607,404
Keménység nk° 17,8
Karbonát: 16,8
A geotermikus gradiens számítása alapján a fakadási mélység 900 m-re tehető. Az egyes forrásoknál jól megfigyelhető a juvinis és a karsztvíz keveredése. Vízkor meghatározás szerint, a karsztvíz kora 8000 év, a termálvízé 10000 évre tehető. Normál merüléssel a forrásbarlang legmélyebb pontja VII. sz. forráshasadék 47 m. A kutatások, feltárások során a X. sz. forráshasadékban elértük a 49,5 m-t. Jelenleg tovább egyik hasadék sem járható.
Merüléstechnikai szempontból a merülések különleges merülésnek minősülnek. Hogy miért?
MÉLYSÉG ZÁRTTÉR MELEGVÍZ DEKOMPRESSZIÓS merülés.
Ami bonyolítja a problémát még az, hogy a forrásbarlangban eltöltött idő alatt egy magas 38,5°C-on történik a Nitrogén szaturáció és egy relatív alacsonyabb hőmérsékleten 24-25°C-on történik a deszaturáció. Erre egy több jellemző szövet alapú program alapján találtuk meg a megoldást. A jellemző szövetek Nitrogén leadását, valamint a hőmérséklet különbséget figyelembe véve a következőkben határoztuk meg a dekompressziós mélységeket és időket.
mélység fenékidő | mélység fenékidő
42 m 15' | 42 m 30'
9 m 5' | 12 m 4'
6 m 10' | 9 m 7'
3 m 15' | 6 m 13' (O2 /9,8/ 10' 75 %)
3 m 40' (O2 30' 75 %)
Az eltelt időszakban a több ezer végrehajtott problémamentes merülés igazolja a dekompressziós mélységek és idők helyességét.
A kutatási eredményeink és a sok-sok elvégzett munkákon kívül, amire még kicsit büszkék vagyunk, azaz hogy 1992. évben az AMPHORA KSC néhány búvára 10 napig együttdolgozott a francia COUSTEAU búvárcsoporttal HÉVÍZEN. Az elkészült filmet műholdas csatornákon bemutatták és elismeréssel nyilatkoztak az ott végzett kutatásokról, eredményekről, végzett munkákról.
A másik elismerés, ami az AMPHORA KSC búvárait érte az, hogy a CMAS búvár világszövetség által kiírt környezetvédelmi pályázaton a hévízi pályázati anyag (az ott végzett munka elismeréseképpen) 1999. évben I. helyezettet ért el.
KOVÁCS GYÖRGY
H-1213 Budapest, Nyuszi sétány. 3. fszt.
T: 36-277-7513
36-30-9900-608
INFORMÁCIÓ
Maximálisan figyelembe véve a tó kiemelten természetvédelmi jellegét és minősítését, valamint a világhírű gyógyfürdő jellegét.
A nagy érdeklődésre való tekintettel 1990. óta búvárbázist üzemeltetünk, korlátozott létszámmal és időpontban merültetéseket szervezünk.
A különleges körülményekre tekintettel megfelelő szakmai irányítás és felügyelet mellett történjen a merültetés.
Célunk:
Szervezett kereteken belül, biztonságos körülményeket és feltételeket teremtve egyre több hazai és külföldi búvár ismerje meg ezt a világon egyedülálló páratlan természeti kincsünket a CSODATAVAT, Hévízet.
Részletes információ és tájékoztató
AMHORA KSC
1027 Budapest,
Varsányi I. u. 33.
T: 36-1-2015-482
Fax: 36-1-201-9768
KOVÁCS GYÖRGY
H-1213 Budapest
Nyuszi stny. 3. fszt. 3.
T: 36-1-277-7513
Fax: 36-30-9900-608