(AquaCorps N7)
ANGLIA DÉLI PARTJA
'93. július. Egy tapasztalt roncsbúvár nem tért vissza a felszínre, s feltételezhetően meghalt a Merchant Royal nevű roncsnál tett 190feet/58méteres sűrített levegős merülést követően. A roncsnál a búvár elszakadt társától, aki a minimális elvárt dekompressziót követően felszínre jött és riadóztattt. Habár a látótávolság kitűnő volt, a testet nem találták meg az ezt követő kétnapi keresés során. A búvár két 12 literes palackot vitt, plusz egy pónit, ami dekompressziós gázt tartalmazott. Egyébként rendszeresen merült ilyen mélységekbe, és megbízható búvárnak ismerték.
LITTLE RIVER, FLORIDA, USA
'93. szeptember. Egy kezdő barlangi búvárnak a Little River barlangrendszerben tett szólómerülése során elfogyott a levegője, és megfulladt. A búvárt a barlang bejáratától 1300 lábra találták meg a fő vezetőkötélen úgy, hogy a két önálló palack közül egyikben sem maradt levegő. Bár gyakran tett szólómerüléseket, azelőtt nem nagyon használt dupla palackot. A búvárról tudott volt, hogy a barlangi búvárkodásra érvényes levegőtartalék-szabályokat meglehetősen kreatív módon értelmezte, és legalább egy alkalommal a többi tanfolyamosnak előadta az általa használt stratégiát. Alapvetően elegendő levegőt tartalékolt, hogy az ismert pontokról kijusson, a barlangrendszerben uralkodó folyásirányt felhasználva. A baj csak az volt, hogy ez a liberálisabb levegőtartalék-szabály nem számolt a nem várt problémák lehetőségével, ellentétben az egyharmados aranyszabállyal (ami a levegő 1/3-át használja fel befelé menet, a többit a kifelé útra tartalékolja). A mentőcsapat tagjai úgy gondolják, hogy a búvár valószínűleg elkalandozott ismeretlen barlangrészekbe, és eltévedt az alacsony, iszapos csatornákban és vakjáratokban. Mivel felkavarta a járatot, értékes időt pocsékolt el azzal, hogy megkeresse a csatlakozást a főkötélhez, és valószínűleg elvétette a leágazást a visszaúton. Végül megtalálta, de már túl késő volt. Mint régi aquaCorps előfizető, előtte egy héttel újította meg az előfizetését.
WAKULLA COUNTY, FLORIDA, USA
'93. szeptember. Egy nagyon tapasztalt 24 éves barlangi búvár elvesztette az eszméletét és megfulladt egy szűkületen való áthaladás közben, visszaúton a csapat dekompressziós állomásaihoz egy kevert gázos, körülbelül 220feet/66méterre és 120 perces fenékidőre tervezett felfedező merülésről. A merülés befelé történő része (ami az utolsó volt feltáró merülések sorozatából, a célból, hogy több nagyobb elfolyó járatot összekössenek), terv szerint történt. A három főből álló csapat időben elérte a kötél végét, és további 240 méterrel megtoldotta (2340 méterre a bejárattól, 66 méter mélyen), amikor a búvár jelzett, hogy forduljanak vissza. A csapat kifelé indult. A staging area elérése közben a merülésvezető visszafordulva látta, hogy a búvár a kötélbe gabalyodva küszködik a palackváltással. A csoport harmadik tagja segített kiszabadulnia, és folytatták az útjukat, bár a búvár eléggé bizonytalannak tűnt. Az utlervágó szűkületen való áthaladás közben, nagyjából 61 méter mélyen és 600 méterre a bejárattól a scooter propellere elkapta és beette a kötelet, megakadályozva az előrehaladást és beszorítva őt a járat alja és teteje közé, éppen akkor, amikor a stage palackból kifogyott a levegő. Lámpával jelzett a merülésvezetőnek, aki erre átadta a hosszú tömlőjét. Gondolván, hogy elfogyott a levegője, a vezető búvár átadott egy stage palackot is. A búvár visszanyújtotta a hosszú tömlőt, és megszabadult a régi palackjától. Ezen a ponton a barlang felkavarodott, és a merülésvezető elvesztette vele a vizuális kapcsolatot. Hátulról a harmadik búvár látta a társát beékelődni a szűkületbe, és megpróbált fizikai kontaktusba kerülni vele, ahogy a járat felkavarodott. A harmadik búvár megérintette a középen lévő társa lábát és jelzett, hogy induljon, mire az rúgott. Erre ő hátrált és újra megszorította a középső lábát, amire nem érkezett válasz. Megpróbálta még kiszabadítani, de egy idő után észrevette, hogy már halott. A harmadik búvár lekapcsolta a scooterét és a stage palackokat, és így sikerült a halott búvár mellett átjutnia az iszapfelhőben és fizikai kontaktusba kerülni a merülésvezetővel. A felkavarodás és a limitált gáztartalék miatt fellépő időkényszer hatására a két búvár összekapcsolódott és scooterrel visszatért a dekopalackok jelentette biztonságba. Nekik kettőjüknek kb. 6 óra dekompressziós kötelezettségük maradt. Az eset komoly vitákat kavart a barlangász-társadalomban a búvárcsapat szerepével kapcsolatban és hogy mekkora feltárás a túl sok egy alkalomra. Amint beszámoltak róla, a búvár a merülést megelőző este nem tudott aludni, rossz érzései voltak a merüléssel kapcsolatban, aggódott. Legalább egy embernek elmondta, hogy ilyen típusú merülések közül ez lesz az utolsó, amit csinál. Beszámoltak róla, hogy a búvár aznap kivolt" és valószínűleg a presztízsveszteség elkerülése miatt döntött mégis úgy, hogy nem mond le a nagy merülés"-ről.
HONDURAS
'93. október. Egy kezdő mélymerülő elvesztette az eszméletét és megfulladt egy sűrítettlevegős mélymerülés során 300 láb/92 méter alatt. A búvár és két partnere, mindannyian tapasztalt sportbúvár-oktatók, egy egyhetes Advanced Diving" szemináriumon vettek részt, és a hét folyamán egyre mélyebb sűrítettlevegős merüléseket hajtottak végre 200-300 láb/61-91 méter között. Noha a csónakban lévők szemmel láthatólag saját felelősségre" irányelveket követtek, egy mix instructor a legénységből lemerült velük kb. 250 láb/77 méterre, hogy leellenőrizze őket és tanácsokat adjon a technikájukra vonatkozóan. Beszámolt arról, hogy a búvárok gyakorlottságára alapozva nem javasolta nekik a mélyebbre való merülést. Ami a kapitányt illeti, neki is ez volt a véleménye. Valójában, a jelentés szerint egy, a csoporthoz tartozó negyedik búvárnak meg is mondták, hogy ne merüljön mélyre, különben befejezheti a túrát. A búvárok a merüléshez 2 önálló, 80 cf-es palackot használtak, és a dekompresszióhoz levegőt (oxigén ezek szerint nem állt rendelkezésre). A merülést 300 láb/92 méteren 5 percre tervezték USN Exceptional Exposure" (300 láb) táblázatok alapján. A búvár videokamerát vitt magával, hogy a társaság kalandját filmre vegye, és ő volt a csapat egyetlen tagja, aki rendelkezett olyan dekompressziós eszközzel-egy, computerrel-, ami 92 méter alatt is használható volt. A csoport egyik tagja szerint nagyjából egy perccel túlhaladták a tervezett fenékidejüket, és akkor a búvár és másik társa elkezdett lejjebb sodródni a fal mentén (92 méter alá). Mivel az egyik palackja váratlanul" teljesen kiürült (ugyanis a merülés során nem váltott reduktort, hogy egyensúlyba hozza a levegőtartalékát), és úgy érezve, hogy a merülés kezdett elromlani", a csoport legmagasabban tartózkodó tagja egy rakétaemelkedést" (30 m/perc vagy több) hajtott végre, ahogy a tanfolyamon tanulta, hogy kikerüljön a veszélyzónából" és felemelkedett az első stophoz. Nyilvánvalóan jó pár perccel később az első búvár elvesztette az eszméletét valahol 99-107 méter között. A társa saját BCD-je segítségével elkezdte följebb vontatni a búvárt, amikor az egyik palackjából kifogyott a levegő. Miközben reduktort váltott, a társa kicsúszott a kezéből és a kisúlyozásuk különbözősége miatt elszeparálódtak egymástól. A búvár testét sohasem találták meg a falnál. Felesége és négy hónapos kisgyereke maradt egyedül.
POMPANO BEACH, FLORIDA USA
'93. október. Egy búvár megtapasztalta, hogy milyen is valójában a CNS-mérgezés első támadása egy, az RV Johnson
nevű hajó roncsánál tett sűrítettlevegős merülés során, 228 láb/70 méter mélyen. Képes volt egy gyors felemelkedésre kb. 105 láb/32 méterre, és túlélte a mérgezést. A búvár két másik társával a roncs felé merült, hogy rögzítse a horgonyt. Mivel a roncsot nem találták, és a tervezettnél mélyebbre kerültek, a búvárok erőteljes úszásba kezdtek 228 láb/70 méteren (PO2= 1.66 atm) kb. 5 perccel tovább, mint a 10 percesre tervezett fenékidő. 190 láb/58 méteren elérte az árbocot, és lekötötte a horgonyt. Miközben dolgozott, erős fájdalom alakult ki az egyik zápfogában, az ajkai és az állkapcsa rángatódzni kezdett. Érezvén, hogy görcs fog bekövetkezni, megtartotta a reduktort a szájában, próbált jelezni a partnereinek és ráfogott az inflátorára, amint kezdte elveszteni a látását és egy gyenge görcsöt észlelt. A tünetek kezdtek gyengülni a gyors emelkedés során, és képes volt az önkontrollját visszanyerni nagyjából 115-120láb/35-37 méteren és leállt kb.105 láb/32 méteren. Ekkor tudta teljesen összeszedni magát. Végrehajtotta a dekompressziót, beleértve 20 láb/6 méteres EAN 80 (80% O2, és N2 balansz) stopot. Baj nélkül felszínre jött. Enyhítő faktor lehetett egy, a búvár számára orvosilag előírt pangáscsökkentő, az Entex LA. A gyógyszert a búvár a merülést megelőző héten szedte az előírt dózisban. A Divers Alart Network (DAN) szerint nincs adat, ami alapján a gyógyszer összefüggésbe lenne hozható az esettel.
HIGH SPRINGS, FLORIDA USA
'93. október. Egy tapasztalt barlangi búvár elvesztette az eszméletét a Devils Ear"-nél megtenni kívánt túramerülés kezdeténél, és megfulladt. Kedvtelési merülésnek tervezték, és a scooter használatának technikáit gyakorolták volna. A két főből álló csapat tagjai felvették a dupla stage palackokat és a scooterekkel a barlang normál folyásirányával szemben, bemerültek. A vezető búvár áthaladt az első szűkületen, miután OK jelzést váltott partnerével, aki nagyon elfoglaltnak tűnt. A vezető búvár beért a 200 lábnyira levő Lips nevű helyre, megfordult és várt. A búvár nem volt ott. Mivel nem látta a fényeit, megfordult és visszaindult. Eszméletlenül találta a búvárt 30-40 láb mélyen, a reduktor kiesett a szájából. Azonnal a felszínre hozta a búvárt, megkezdték az újraélesztést és helikopterrel beszállították a Shands Hospital-ba. Intenzív osztályra vitték, de soha nem nyerte vissza az eszméletét, és a következő reggel halottnak nyilvánították. A halottkém beszámolója nem világította meg az eset okát. Előzőleg nem voltak szívpanaszai, nem volt hajlamos semmi betegségre, és embóliának sem voltak nyomai. Csak találgatni lehet, hogy esetleg volt valami komoly problémája, a kijárat felé indult a barlang aljzatát követve, eltévedt, elvesztette az eszméletét és megfulladt.
Szebeni Lehel