A legújabb statisztikák szerint a szabadidős búvárok körében történt dekompressziós balesetek több mint 80%-ánál a computerek semmilyen rendellenességet nem mutattak. Az általam kipróbált boltokban kapható computerek szinte soha nem azt az emelkedést ajánlották dekompressziós merülések során, amit egyéb szoftverek segítségével számoltam ki.
Sokakban felmerülhet a kérdés: mire jó egy computer? Tapasztalataim szerint némi megszorítással csak nem-dekompressziós merülésekhez használhatók és semmi másra. Egyéb felhasználási területük lehet még a mélység és időmérő funkció, amennyiben valaki táblázat vagy egyéb szoftverek alapján merül.
Mostanában a computer gyártók azzal reklámozzák termékeiket, hogy az általuk alkalmazott új algoritmus biztonságosabbá teszi a merülést. A gond csupán az, hogy ezek az algoritmusok csak nagy jóindulattal alkalmazhatók sűrített levegős dekompressziós merülésekre. Sokan hivatkoznak az RGBM modellre, ami a legkevésbé sem használható a kedvtelési búvárok által szeretett ún. "touch diving" /lemegyünk néhány pillanatra, mélyre és nyomban feljövünk/ merülésekhez. Bármilyen algoritmust használnak a computerek, két összetevő mindenképpen hiányzik: a fizikai munka mértéke, és az egyéni érzékenység. A harmadik részben hiányzó összetevő a hőmérséklet.
A fizikai munka nehezen mérhető és az egyik legnagyobb veszélyforrás. Általában a légzésszámmal és az adott idő alatt elfogyasztott légzőgáz mennyiségével lehet jellemezni, de még így is csak közelítő eredményeket kapunk. /pl pszichikai terhelés alatt ezek az értékek szintén magasabbak, de a dekompresszió szempontjából másként kezelendők./. Számomra megdöbbentő, ha valaki egy áramlásos merülésnél ugyan azt az algoritmust használja, mint nyugodt környezetben.
Az egyéni érzékenység látszólag beállítható néhány computeren, de a valóságban ezek a beállítások inkább csak az algoritmus manipulálásán alapulnak. Egész más biztonsági paramétereket kell használni, ha valaki az oxigénre érzékeny, mintha valaki pusztán rossz fizikai kondícióban van. Sajnos ezekre a jelenlegi merülés tervező szoftverek sem adnak bő útmutatást, így ha valaki otthon búvárkodik a számítógépe segítségével nem valószínű, hogy találkozik ezekkel a problémákkal. Egy példa kapcsán talán érthetőbb lesz ez a kérdés. Sokszor hittük azt tévesen, hogy a sekélyebb mélységben eltöltött hosszabb dekompressziós megálló minden esetben növeli a biztonságot. Ez az elképzelés számos esetben nem bizonyult igaznak. Ha valaki fázni kezd a megállók alatt, potenciálisan nagyobb veszélybe kerülhet, mintha korábban kijön a vízből, megfelelő hőmérsékleten tartja a testét, és oxigént lélegez. Sok esetben azt tapasztaltuk, hogy a merülés utáni fizikai munka, vagy a dehidratáció okozott dekompressziós tüneteket. A computerekben nem lehet beállítani, hogy valaki kövér, vagy fáradt. A két dolog viszont nem ugyanaz.
A hőmérsékletet részben figyelembe veszik a computerek, de vajon honnan tudják, hogy a sekélyebb mélységben mi lesz a víz hőmérséklete? Sokszor előfordul, hogy 20 méteren akár 2-4 fokkal hidegebb a víz, mint 6 méteren. Hol lehet beállítani, hogy milyen ruhában merülünk? Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki 12 0C-os vízben azonos modellt használjon szárazruhára és nedves ruhára. A nedves ruhák is nagyon különbözőek, így nehéz elképzelni, hogy ezek a beállítások megfelelnek a valóságnak.
Még egy probléma: Nagyon sokszor hallottam búvároktól, hogy a fenéken kijelzett deco idő a feljövetel közben megszűnt. Számomra ez azért furcsa, mert nem tudom elképzelni, hogy ebben az esetben nagyobb nyomáson azonos legyen deszaturáció, mint sekélyebb mélységben. Hová tűnik ilyenkor a nitrogén? Ez inkább egy matematikai csapda.
Az emelkedés szintén érdekes kérdés lehet. A legtöbb computer valamilyen módon jelzi, ha az emelkedési sebességünk túl gyors. Az emelkedési sebesség átlépését később valószínűleg egy újabb, vagy hosszabb megállóval kompenzálja. A computerek által javasolt emelkedési sebesség legtöbbször 9 méter/perc. A probléma az, hogy az emelkedési sebességet legtöbbször a 6 méterről való feljövetel közben lépjük túl. Ilyenkor a computer legfeljebb megsértődik, de semmilyen további következmény nincs. Az általam kipróbált emelkedési profilok közül a legjobbnak sekély mélységben /21métertől 9 méterig/ a 6 méter/perc bizonyult. 6 méterről a felszínre maximum 1 méter/perc sebességgel szoktam feljönni. Nagyon sok technikai búvár jutott hasonló következtetésre.
Néhány computer csak az általa javasolt mélységben számol deszaturációt. Egy merülés alkalmával, amikor elfelejtettem átállítani a computert mélység-időmérő funkcióra, csodálkozva tapasztaltam, hogy 9 méteren egy 3.6 méteren töltendő 30 perces megállót javasol a computer. Körülbelül 120 percet töltöttem 9 és 6 méteren, de a computer ezt nem vette figyelembe. Mi történik például erős hullámzás esetén? Nyílván a megállót mélyebbre kell módosítani. Ez a computer erre viszont nem képes.
A dekompressziós betegség enyhe tüneteit csak kevés búvár veszi komolyan. Sokszor előfordul, hogy nem vesznek tudomást az enyhe izületi fájdalmakról, vagy fizikai kimerültségről. A gond azonban az, hogy a tűrőképességünk folyamatosan csökken. Egy autó esetében is igaz az, hogy 200.000 km-t mehetünk 10 év alatt is és egy éven belül is. A szervezetünk sok szempontból hasonlóan működik. Aki sokszor sérti meg a szabályokat -valószínűleg akaratlanul- annak az ellenálló képessége csökken. Nem egy búvárt ismerek, aki rendkívül szélsőséges dekompressziós profilt kénytelen alkalmazni a korábbi években történt nem megfelelő merülései miatt. Gyakran előfordul, hogy a dekompressziós betegség kialakulása nem közvetlenül az adott merülésre, hanem az előző merülések összességére vezethető vissza. Ha valaki sokáig akarja használni az autóját, biztos, hogy nem egy év alatt tesz meg 200.000 km-t padlógázon. A dekompresszióval kapcsolatban a helyzet hasonló.
Az alábbiakban egy 50 méter mélységű, sűrített levegős merülést mutatunk be 18 0C vízben. Megjegyezzük, hogy ez csak példa, a valóságban egy ilyen merüléshez más gázkeverék használata javasolt.
Adatok:
Süllyedési sebesség: 15 méter/perc
Emelkedési sebesség: 9 méter/perc
Levegőfogyasztás: 16 liter/perc (ez egy irreálisan alacsony érték a biztonság szempontjából)
Palack méret: 12 liter
Tervezett fenékidő: 10 perc
Méter - Perc
5-1
50-10
24-1
21-1
18-1
15-1
12-1
9-3
6-18
A teljes merülési idő: 44 perc.
Ha a palackunk 200 bar nyomásra van töltve, a merülés végére 20 bar marad. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem tudunk sem egymáson, sem magunkon segíteni abban az esetben, ha bármely felszerelésünk meghibásodik, vagy akár csak egy kicsit többet fogyasztunk.
A kérdés az, hogy érdemes-e merülni ebben az esetben?
A következő példa, ugyan ez a merülés elfogadható módon:
Adatok:
Süllyedési sebesség: 15 méter/perc
Emelkedési sebesség: 9 méter/perc
Levegőfogyasztás a fenéken: 20 liter/perc
Levegőfogyasztás a deco alatt: 16 liter/perc
Palack méret: 2 x 10 liter
Deco palack: 10 liter - EAN36
Tervezett fenékidő: 10 perc
Méter-perc
5-1 AIR
50-10
30-0 EAN36
21-1
18-1
15-1
12-1
9-2
6-10
A teljes merülési idő: 34 perc, tehát 10 perccel kevesebb.
Levegőből is és nitroxból is bőségesen van tartalékunk. Ha véletlenül a nitroxos palack meghibásodik, még mindig elegendő levegőnk marad a teljes merülésre. Ha valamelyik levegős palack hibásodik meg, a másik palackkal még mindig biztonságosan feljöhetünk. Ezzel a felszereléssel és ugyan ezen algoritmus használatával akár 18 percet is tölthetünk 50 méteren.
Megjegyzés: A dekompressziós mélymerülések végrehajtásához megfelelő technikai búvárminősítés és gyakorlat szükséges!
Bartók János